2. rész~

Heey, skacok!:) Nagyon köszönöm a komikat, imádlak titeket! :)) ♥ Itt is van a második rész, puszillak benneteket. Komizni/feliratkozni/pipálni kell!! :))  Jó olvasást. :)) xxx Regi ♥ 

 Tegnap, elalvás előtt még azt gondoltam, hogy majd hagyni fognak aludni, mondjuk 10ig. Nos, ez nem jött össze, mert negyed 9 körül azt éreztem, hogy ugrálnak az ágyamon, többen is. Aztán már hallottam is, mert össze-vissza énekeltek, kiabáltak, tapostak, vinnyogtak.
- Ne máár! - húztam álmosan a takarót a fejemre. - Aludni akarook!
- Nem, nem. Szó sem lehet róla! - erre valaki lehúzta rólam a takarót, majd tovább ugráltak.
Csak szaporodtak a megjegyzések: "Ideje felkelnii!" "Ma mesedélután lesz!" "Na, Nati, kelj már fel" "Csak a kedvünkért". Ezekre semmit sem reagáltam.Gondolom megunhatták az unszolásomat, így valaki végigterült rajtam. Az a valaki Louis volt. Őt pedig követték a többiek.
- Úúristen. - nyögtem fel. Így, öten eléggé nehezek voltak.
- Leszállni. - nyögdécseltem alattuk. Nem félreérteni!
Semmit sem reagáltak, így kénytelen voltam csendben maradni. Nem bírtam tovább csendben lenni, és a levegőt is nehézkesen vettem, így megszólaltam.
- Kérlek titeket. - nyavalyogtam.
- Na, jó..Szánjuk meg. - vihogott Louis, de ő még rajtam feküdt, míg a többiek már talpon voltak.
- Louis. Nincs kedved leszállni rólam? - néztem rá a vállam fölött.
- Nem. - vigyorgott, majd egy számomra halálos kérdést tett fel: Csikis vagy?
Erre olyan fejjel kezdtem tiltakozni, hogy az csak na. De ő nem iramodott meg, csak csikizett, én meg már annyira röhögtem, hogy sírtam.
- Elég, elég lesz! - sikítottam egy nagyot, és a kezemmel addig kapálóztam, míg Louis le nem szállt rólam. Végleg. Mivel még elég álmos voltam, és senki sem volt az ágyamban, így a takarót magamra húztam, majd visszadőltem az ágyamba.
- Mégis mi a jó istent csinálsz? - felvont szemöldökkel néztek rám. Mind. OMG. One Direction - tekintet...
- Alszom? - motyogtam a párnámba, majd magamhoz öleltem az ölelgetős párnámat. Jó, lehet, hogy ciki, lassan 19 évesen kiskori párnával aludni, de ez az első ajándékom Zaynéktől...
Mivel semmi választ nem kaptam, így gondoltam most "tárgyalnak". Olyan 5 perc múlva már meg is jelentek mellettem.
- Nos. - köhintett egyet Liam.
- Arra jutottunk, hogy most segítünk neked kipakolni...- kezdte Harry, majd Niall folytatta:
- ...És akkor te mesélsz nekünk magadról. - nézett mélyen a szemembe. Istenem...
- Áll az alku? - néztek mind rám, csak Zayn vihogott.
- Jó. - motyogtam.
- Na, akkor ki az ágyból. - ezzel lehúzta Nouis a takarómat, így megmutatódott a pizsamám. Ami csak egy bugyiból és egy pólóból áll.
- Uramisten. - motyogtam kínosan, és a pólómat próbáltam lentebb húzni, hogy legalább a combomig elfedje.
Nos, a nősök inkább elnéztek valamerre, míg a két nőtlen rajtam lengette a szemét. Mivel senki sem mozdult, így legördültem az ágyamról és a nagy bőröndömben kezdtem feltúrni a ruhákat, hogy valami gatyát keressek. Dobáltam kifelé a ruháimat, majd egy melltartót, egy saját készítésű felsőt vettem a kezembe, egy fekete leggings-szel.
- Mit segítsünk? - állt mellém Liam.
Kinyitottam az óriási gardróbot, majd az abban lévő fiókokat. Nagyon gyönyörű így magában ez a szekrény, szép, jó tapintású fából van. Ez a szekrény *mintha-öreg-lenne-de-mégsem* élvezetet ad. Van benne akasztós rész, polcos rész, fiókok, alul pedig hely a cipőknek.
- Mindjárt, egy pillanat. - szóltam oda nekik, majd bespuriztam a fürdőbe átöltözni. Mivel nagyon kellett pisilnem, így zárt ajtó mögött rávetettem magam a WC-re. Mikor már végeztem egy ismerős folttal találkoztam a bugyimon.
Aaaarghhhh....ne mááár! - gondoltam magamban. Ennek a hülye menzesznek is jó kor kellett megjönnie. Felhúztam a bugyim, lehúztam a WC-t, majd kifelé vettem az irányt. Meglepő dolog tárult elém: Liam, Niall és Zayn  a szekrényem előtt álltak, és halkan beszélgettek. Harry az ágyamon hasalt és az fekete iMac-em (merthogy van rózsaszín is) volt előtte. Louis pedig.....Louis pedig a rajzaimat nézegette. Odarohantam a táskámhoz, és egy tiszta alsóért kutattam, majd mikor az megvolt, egy egészségügyi betétért kutattam. Gondolom a zavart viselkedésem feltűnt, mert felém fordultak.
- Mit keresel, Nat? - vigyorgott rám Tommo, mert ő látta a kezemben lévő betétet.
Kimeresztett szemekkel meredtem rá, majd beslisszoltam a fürdőbe. Újra...
Gyorsan elintéztem a 'dolgot' és felöltöztem. A fekete leggings jól mutatott a színes felsőmmel, ami alatt kicsit kilátszódott oldalt a fekete melltartóm és a vállamnál a melltartópánt. Fekete hajamat kiengedtem és párszor beletúrva helyretettem. Meg kell, hogy mondjam jól néztem ki. És nem vagyok egoista. Mivel a telefonomat is vittem magammal - hova nem viszem? - így gyorsan lőttem magamról egy képet, és feltettem Instára és Twitterre:
Natalie Malik @natiofficial  
#firstday #London 
 Mikor megbizonyosodtam róla, hogy feltette a képet, kiléptem a közösségiről, a fürdőből is kiléptem. 
- Na, jól van mááár. Míg bent fotózod magad, addig itt jobb dolgunk is akad. - rázta a fejét Louis.
- Mi vaan? - néztem rá értetlenül. - De legalább fent van a kép. - vontam meg a vállam, majd beugrottam Harry mellé.
- Ez kész. - hallottam a röhögésüket.  
Becsuktam a szemem és összeráncoltam a szemöldökömet. 
- Nati, neked meg milyen felsőd van? - vihogott Louis.
- Zayn tetkós. De van még. - pattantam fel az ágyról és megkerestem a másik négyet. Egy pillangós, egy nyilas, egy csészés pólót vettem elő, Harry, Liam és Louis tiszteletére.
- Ez csak négy. - nézett végig szomorúan a pólókon a szőke.
- Ne aggódj. - majd kihúztam az ötödik pólót is, amin a Nando's jele volt. Azt az örömöt az arcán, egyszerűen aaaaaaawh... Mivel már a ruháim nagyja kint volt a táskákból, így a többit is kiszedtem. Leültem és segítségkérően néztem a fiúkra. 

- Csak ennyi? - nézett döbbenten Lou.

- Jó vicc. - húzta a száját Zayn. 

- A többi ruhámat feladtuk postán. Ma vagy holnap érkezhet meg. Vagy két nagy doboznyi cuccom van. - néztem rájuk. - De ha ilyen fejjel néztek és ültök soha nem végzünk. - nevettem el magam rajtuk. 

- Jó. Szerintem... - csapta össze a két kezét Liam. - Szerintem csoportosítva csináljuk. 

- Úgy érted, hogy valaki a pulcsit, valaki meg a gatyákat csinálj, és a végén egybe tesszük őket? - ráncolta szemöldökét Louis a "terv" hallatán.

- Aha. - válaszolt Liam.

- Legyen így. Így úgyis hamarabb végzünk és tudunk... - kezdte Zayn.

- Enni. - folytatta a szőke. 

- Tudunk hallgatni téged, mikor mesélsz magadról. - vigyorgott idiótán Lou. 

- Jó. Jó. Jóóó. - néztem rájuk. - Akkor ki mit csinál? - kérdeztem kicsit meghőkölve. 

- Van olyan ruhád, ami ruha? - tette fel nekem a kérdést Hazz.

- Igen, de azok a dobozokban vannak. Meg ott vannak a sapkáim egy része. Meg a magassarkúké. 

- Akkor én csinálom a pulcsikat. - mosolyodott el Liam.

Olyan gyorsan és hangosan kezdték el mondani, hogy ki mit csinál, hogy az hihetetlen. Louis a pulcsikat követelte, mert nem fogja a fehérneműimet fogdosni. (Zárójelben megjegyzem, amikor ezt mondta, rám nézett és azt mondta, hogy nem akarta ilyen durván, de ott van Eleanor. Megértem én.) A vita kezdett elfajulni, de most komolyan. A ruháimon veszekednek! Ez kész.. Mivel valahogy közbe kellett szólnom, elkiabáltam magam: 

- Fejezzétek már be! - hangomra azonnal felfigyeltek, és kussba maradtak. - Most komolyan ruhákon veszekedtek? 

- Uuh.. - csodálkozott Louis. - Nem hittem volna, hogy ekkora hangja van. - nézett maga elé. 

Na, most vagy magában beszél vagy csak a többieknek mondja. 

- Az hagyján. És a me. - kezdett bele a göndör. 

Mi van? Na neee.. 

- Mi? - néztünk rá az unokabátyámmal Harryre. 

- Csak azt akarta mondani, hogy mekkora mosolya van. Ugye Harry? - mosolygott Niall.

- Természetesen. - vigyorgott Harry. 

- Amúgy meg teljesen igazad van Harry. - vihogott Niall. 

A többiek meg már dőltek a röhögéstől, én meg a szememet forgatva elmosolyodtam.

Lassacskán elkezdtük pakolni a ruháimat, pontosabban Liam a pulcsikat, Louis a pólókat (plusz atléták), Zayn kapta a gatyákat és értelemszerűen a két srác pedig a fehérneműket pakolta. Vagy hülyültek azokkal. Mivel (gondolom) a Harry - Niall páros nem fog hamar végezni, így "beálltam hozzájuk".  

Mindenki elvolt a kis maga dolgával, halkan beszélgettek, mikor megszólalt a telefonom. Felálltam, majd az ágyról elvettem a telómat. Megnéztem a kijelzőt, és egy "király" szó csúszott ki a számon. Cinizmus...

- Igen? - vettem fel.

- Oh, szia kicsim. Rendben megérkeztél? - nyájas hangján kérdezett. 

- Nem vagyok a kicsid. És nem, lezuhantam az Atlanti - óceánba. - válaszoltam "szeretett" anyámnak. 

- Nagyon vicces vagy. - nevetett irritálóan irritáló hangján. 

- Tudod mit. Utállak! - csaptam le a telefont, majd visszadobtam az ágyamra. 

Síri csend telepedett a szobára, kínos volt. Végig angolul beszéltem,  a szüleimmel mindig így beszélek. Vagy mikor kiabálok akkor szoktam néha magyarul beszélni hozzájuk. Nem érdemlik meg, hogy kivételezzen velük bárki is. Semmit sem érdemelnek meg.. 

- Minden rendben, Nat? - nézett rám barna szemeivel Zayn. 

- Persze. - erőltettem magamra egy apró mosolyt. 

A reakciómra csak megrázta a fejét. Nem hitt nekem. Ő az egyik személy, aki mindenről tud. Ő ismeri az igazi énem. És emiatt rengeteget köszönhetek neki. Visszaültem a helyemre - a telefonommal együtt - és segítettem a fiúknak. Mivel én szívesen beszéltem volna magamról, de megtiltották nekem, hogy beszéljek, így halkan elvoltunk. Mindenki pakolt és kezdtem megszokni ezt az egészet. 

Mikor vagy már 45 perce csináltuk a dolgunkat, Louis megszólalt: 

- Szerintem én készen vagyok. - nézett körbe a ruháimon.

Mikor Liam is megszólalt volna, csöngettek.

- Nat, megjött a többi cuccod. - mosolygott Liam.

- Jó, valaki jöjjön már légyszi' segíteni.- álltam fel és megmozgattam minden testrészem.

- Majd megyek én! - szólalt fel Niall, és miután felállt rám mosolygott. 

Lementünk a lépcsőn, majd levettem a kulcsot a tartóról és míg gyorsan belebújtam a cipőmbe, Niall beleszólt a kaputelefonba. 

- Segítsek? - bukkant fel hirtelen Perrie, szívrohamot okozva ezzel nekem. Mondtuk neki, hogy nem kell, majd gyorsan elintézzük. Kinyitottam az ajtót, majd előrementem. Niall követett, majd a kezemből kivette a kulcsot, és kinyitotta előttem a kaput. Egy postakocsi volt előttünk, majd két csávó jelent meg. A két dobozzal együtt. Mikor felismerték, hogy Niall Horan áll előttük, lefagytak. Elnevettem magam és a szőkeség is mosolygott. 

- Öhm. Natalie Maliknak hoztunk csomagot... - köszörülte meg a torkát a fekete hajú. 

- .... Éhesről. - fejezte be a másik.

- Natalie Malik én vagyok. - fontam körbe a kezem.

- Milyen éhesről? - ráncolta szemöldökét Horan.

- Az van ide írva. - nézett fel a fekete.

- Az Magyarország te barom! - szólt rá a másik. - Elnézést kisasszony. Itt tessék aláírni. 

Átvettem a tollat, gyorsan végig futottam a lapot, és míg Niall átvette az egyik dobozt, aláírtam. 

- Köszönöm. - nyújtottam vissza a lapot és a kezembe vettem a másikat, majd egy "Viszlát"-tal elköszöntünk. 

Niall bezárta az kaput, és fájdalmas arccal nézett rám.

- Most nagyon éhes lettem. 

1. rész ~

Hellóka!:) Meg is hoztam az első részt. Nem is húzom az időt, jó olvasást:) szeretnék néhány komit:) köszii:) xxx, Regi. ♥

Felszálltam. Végre valahára elindult a gépem Londonba, 5 óra késés után. Igen. Ugye 2 órával az indulás előtt kimentem a reptérre. Mikor már a gépén voltunk és mindent átnéztek, közölték, hogy egy bomba van a gépen, így szíveskedjünk leszállni. Jó, leszálltunk. Jöttek a rendőrök, a tűzoltók, a bombaelhárítók, minket meg visszavittek a csarnokba. Aztán ott vártunk, mindenki ideges volt, én meg felhívtam Zaynt, hogy mi a helyzet. Egy óra múlva közlik velünk, hogy nincs gép, amivel eltudnánk jutni Londonba. Itt már komolyan ideges voltam, és megint írtam Zaynnek. A legközelebbi gép is csak 2 óra múlva jön. Remek! Na mindegy, akkor várok. Közben hívott Regi, hogy oda értem-e már. Neki is elmondtam, hogy mi történt. Azt a 2 órát gondolkodással töltöttem. Hál' Istennek most senki sem jött oda hozzám képet kérni vagy bármit is. Gondolkodtam, hogy én most milyen szerencsés vagyok, hogy most bárki lenne a helyemben. Londonba költözöm, azon belül Zaynhez és Pezz-hez. És mivel társasház, így mondhatni, az 1D-vel fogok lakni. Meg Perrie-vel. Ahogy ezen gondolkoztam, hamar el is ment az a röpke 2 óra. Most már végleg a gépen ülünk, nincs bomba, nincs semmi baj. Leültem a helyemre, és kifogtam egy idős házaspárt, akik mellém ültek. De jó, hogy én belül ülök! Kedvesen rám mosolyogtak, amit én viszonoztam. Leültek mellém, majd olyan 5 perc múlva a gép fel is szállt. Imádok repülni, fél éves voltam mikor először repültem. Mentünk anyáékkal Londonba, onnan pedig Bradfordba. Azóta minden nyári szünetet ott töltök, téli szünetet, szinte minden szünetet. Jó, azért otthon is vagyok. Azért is jó, hogy kint fogok élni, mert London egyik rajzszakos sulijába vettek fel. Imádok rajzolni. Horkolást hallottam mellőlem. A bácsi elaludt, a néni pedig olvasott. Csak bámultam ki az ablakon. Kezdet lassan sötétedni. Úgy fél óra elteltével a hangszórókból megszólalt egy női hang:
- Kérem kedves utasainkat, hogy a biztonsági öveiket kapcsolják be. A leszállás megkezdtük, köszönjük, hogy velünk utaztak!
Ekkor az idős hölgy elkezdte rángatni a köztünk ülő párját. Mindenki úgy cselekedett, ahogy azt bemondták, és zökkenőmentesen értük földet immár Londonban. Lassan kiszivárogtunk a gépből és vittek is minket a csarnokba. Ott mindenki a kifutószalaghoz ment, hogy csomagjaikat levegyék. Ott a gitárom. Leveszem, és átteszem a vállamon. Jön a nagy bőrönd, a sporttáska, egy kisebb bőrönd. Oké, megvagyok. Szép lassan elindultam kifelé, nem vártak rám. Igen, Zaynéknek közbejött egy interjú, de elküldte SMS-ben a címüket, hogy hova kell mennem. Jó, akkor elkapok egy taxit. Kimentem a reptérről és a várakozó taxik egyikéhez odamentem. Mielőtt megszólaltam volna én, megtette a pasas:
- Jó napot, kisasszony.
- Jó napot. - köszöntem vissza. Odaadtam a táskáimat neki, majd mindketten beültünk a kocsiba. Ő a volán mögé, én pedig hátra.
- Hová lesz? - kérdezte a visszapillantóból rám nézve, mire elmondtam neki a címet. Összeráncolt szemöldökkel meredt rám, majd elindította a kocsit. Kigördültünk a parkolóból és elindultunk. Elindultunk? Konkrétan száguldottunk, de azért megpillanthattam a nevezetességeket. London gyönyörű hely, bár még egyszer sem jártam végig várost, pedig mindig itt szállok le a géppel. Elhaladtunk a London Eye és BigBen mellett is, átmentünk a Tower-en is. Csodaszép hely. Aztán a kocsi lelassított végre, majd a főútról bekanyarodott egy utcába. Onnan mehettünk vagy 10 métert, mikor végleg megállt a taxi. Megérkeztem. Kiszálltam a kocsiból, majd a pasassal együtt kipakoltunk a cuccaimat a járdára. Odaadtam neki a pénzt, majd mindent a kezembe fogtam. Lassan elindultam a kapu felé, majd  az előtt megálltam. Megkerestem a csengőt, amin négy gomb volt.
Zayn M. & Perrie E.
Liam P.
Niall H.
Harry S. & Louis T. & Eleanor C. - így voltak sorban.
Kifújtam a levegőt és megnyomtam az első gombot. Te jó ég, nagyon izgulok. Beleszóltak:
- Igen? - Zayn hangja volt..
- Én vagyok. - mondtam összeszorított fogakkal, mire kinevetett. Imádom a nevetését. 
Lépteket hallottam, a pulzusom az egekben, és nyitódik a kapu. Mikor megláttam Zayn azt hittem menten elájulok.
- Ááááá! - ugrottam visongva a nyakába, amit nevetve viszonzott. Április óta nem láttuk egymást. És az sok idő. Jó, persze, csomószor beszéltünk telón, skype-on, de az mégsem ugyanaz.
- Szia Zayn. - köszöntem neki, mikor már nem a nyakában voltam, hanem az ölelésében.
- Helló Nati. - adott egy puszit a fejemre, majd felnevetett. - Látom, jó sok táskával jöttél.
Nevetve váltam el tőle, majd a 3 táskára néztem.
- Ennyibe fértem el. - nevettem én is, és az unokabátyámra néztem.
- Izgulsz, mi? - röhögött és kezébe fogta a 2 bőröndöt.
Megfogtam a táskám, bevittem és néztem, ahogy Zayn bezárja a kaput.
- Kicsit. - válaszoltam, mikor elindultunk. Be a házba. Jaajj....
- De ugye nem rendeztél semmit? - néztem rá, mert az a halálom lenne, ha valamit készítenek.
- Nem, semmit. Csak Pezz sütött. - nézett rám, majd kinyitotta az ajtót. - Na, gyere, már várnak. - vigyorgott rám, mint egy idióta. Lehajoltam, hogy kibújjak a cipőmből, mikor hirtelen megszólalt a BSE, őrült hangosan..És ezt mindenki hallotta. Megnéztem a kijelzőt, ami Regi nevét mutatta ki.
- Szia! Minden oké? Rendesen odaértél? Beszéltél már velük? Jó feje...- zúdította rám kérdéseit, majd közbevágtam.
- Hé, hé, héé!- nevettem el magam. - Minden oké, megérkeztem. Nem, még nem. Még csak most jöttem.
A szemem sarkából láttam, hogy Zayn elkezdi befelé vinni a táskáimat. Miután még kaptam egy nagyobb adag kérdés-lavinát, Zayn vigyorogva várt rám.
- Leteszlek, Regi. Szeretlek, majd beszélünk. Ne zaklass! - nevettem fel.
- Oké, ígérem. Tényleg nem foglak. - hangjában szomorúságot véltem felfedezni. - Szia, Nat. Szeretlek.
- Én is, szeretlek. Szia. - és letettük.
Huuh..Megnéztem magam a velem szemben lévő tükörben, és egy kezet éreztem az enyémen.
- Mehetünk? - Egy bólintással jeleztem, hogy...Igen, mehetünk.. 

Zaynnel bementünk a nappaliba (ezt onnan tudom, mert olyan nappalis:)), ott álltak előttem. Sorban pontosan: Harry, Perrie, Liam, Louis, Eleanor és Niall.
- Skacok, ő itt az unokahúgom, Nati. Nati szerintem őket nem kell bemutatnom neked. - a mondat végén elvigyorodtam, majd az alsó ajkamat beharapva túrtam bele a hajamba.
- Sziasztok. - köszöntem nekik, mire mindenki visszaköszönt.
- De félősek vagytok. -sóhajtott egyet Liam, majd elém lépett. - Szia, Liam vagyok. De gondolom ismersz. - ezzel együtt nyújtotta a kezét, amit megrángattam.
- Egy lánnyal sosem fogunk kezet. - jött elém Harry. - Szia Nati, én Harry vagyok. - ezzel együtt magához húzott és adott két puszit. Wooah...
Így sorba mentünk végig a többiekkel is, mikor Louis-n volt a sor.
- A nevem Louis. Louis Tomlinson. - nézett rám komolyan, engem meg elkapott a röhögés.
- Szia. - fogtam vele kezet, majd elém irányította a barátnőjét.
Neki is bemutatkoztam, majd oda állt elém a szőkeség...A halálom..
- Szia.Niall. - ő csak így leegyszerűsítette. Illedelmesen visszaköszöntem neki, majd Pezz-re néztem.
Odaugrált elém, szó szerint, majd amilyen erősen tudott, magához ölelt.
- Nagyon régen láttalak már, csajszi. - puszilt meg.
- De most itt vagyok. - nevettem el magamat.
Hirtelen valaki ugrándozott a lábamnál. Lenéztem és ott volt Hatchi és Harley.
- Jajj, istenem, hogy de édesek vagytok. - hajoltam le hozzájuk.
- Tudjuk. - válaszolt Louis.
- Ööhm..Ezt a kutyáknak mondtam..- néztem rájuk, mire mind elkomolyodtak.
Az arckifejezésüket látva mind a hárman lányok elröhögtük magunkat.
- Beletiportál a lelkembe. - fonta össze karjait maga előtt Zayn.
- Neked van olyanod? - néztem rá halál komolyan.
- Malik kisasszony, mióta ilyen szemtelen? 
- Nem tudom. -ásítottam egy jó nagyot - De azt tudom, hogy mindjárt elalszom.
- Ne máár. - nyavalygott Louis - És mikor mesélsz nekünk magadról?
A többiek egyértelmű bólogatással nyugtázták Lou kijelentését.
- Holnap? - néztem rá kérdőn. - Úgy is kezd sötét lenni. Meg amúgy is, kilenc óra van, és este. - néztem meg a mobilomat.
- Csak nyolc. - kontrázott Harry.
Kérdőn néztem rá, majd leesett.
- Időzóna. - vágtam rá.
- Jó, akkor takarodó, holnap itt találkozunk, Nati mesél majd akkor. Megfelel? - nézett körbe Perrie a többieken. Mivel mindenki nyugtázta a dolgot, elmenetek a házból.
- Gyere Nat, körbevezetünk téged. - mosolygott rám Zerrie.
Végig mentünk az egész lakáson, a konyhában, a nappaliban, a fürdőben, kint a kertbe, végül fel az emeletre. A pár szobája és az enyém. Minden cuccom bekerült a szobába, és elmondták, hogy mit, hol találok. Magamra hagytak, majd a nagy bőröndömben lévő ruhákat feltúrtam, hogy megkeressem a pizsi-felső és egy tiszta alsót. Bementem a fürdőbe, ledobtam magamról az aznapi ruhám, majd beálltam az zuhany alá. A forró víz még jobban elálmosított, így gyorsan letusoltam. Kiszálltam a víz alól, majd körbetakartam magamon a törölközőt. Vártam öt percet, míg kicsit megszáradok, majd egy alapos megtörlés után felvettem a pizsamámat. Lekapcsoltam a lámpát, majd célba vettem az ágyat. Nagyon kényelmes, azt meg kell hagyni. Gyorsan még beléptem telón Twitterre, hogy posztoljak gyorsan.
Natalie Malik @natiofficial
OMG.! what a day! :)) I can not believe it's happening to me! ♥ I love you, good night! xxx
Miután ki is írtam a mondandómat, rögtön  jött 5 RT....Nincs mese, még is csak egy unokahúg vagyok!
Az órám beállítva rendesen, szóval pontos az idő. Ez a nap kicsit, hogy is mondjam....olyan sok volt, de még sem. Mert úgy volt, hogy már reggeltől itt leszek, de nem. A hülye gép miatt csak estefelé vagyok itt...De a lényeg, hogy most már itt vagyok. Az álmosság úrrá lett rajtam, így sikerült hamar elaludnom, azt gondolva, hogy bizonyára ez egy új élet.....


Nos, most csak ennyi volt, ez ilyen kis bevezető volt. :))
Ha tetszett kérlek iratkozz fel, komizz, és pipálj! legyetek jók,
xxx Regi

Problémák

Sziasztok! :) Sajnos a napokban nem biztos, hogy hozni tudom az első részt. Még 1 hét van a suliból, valamikor után vagy ezen a héten hozom csak majd. :| bocsi. addigis, legyetek rosszak:) ♥ xxx Regi ♥